ÖkoBaba‎ > ‎Babahordozás‎ > ‎

Babahordozás európai története

A babakocsit Viktória királynő hozta divatba. Akkoriban a felsőbb osztályokban a távolságtartó gyermeknevelési modell volt az elfogadott. A tehetős családoknál a társadalmi státuszt jelezte, hogy alkalmazottak nevelik a gyermekeket, a családtól részben vagy szinte teljesen elkülönítve. Így aztán a városok egyre több lekövezett utcáján megjelentek a babakocsikat toló dadák. Ez a jómód irigyelt jelévé vált.

Akkoriban a távolságtartó gyermeknevelési modell volt a követendőnek tartott. Általános volt a nézet, hogy a gyermekeket korán fel kell készíteni az élet keménységére és a szigor elsődleges fontosságú a nevelésben. Például az apát Uramnak szólító és őt magázó gyermek a vasárnapi ebéd után beszámol apjának, hogyan haladt előre tanulmányaiban a héten.

A gyermeküket "cipelő" Anyák képe a szegénységgel azonosult. Az alsóbb társadalmi osztályok lenézett szokása volt a gyermekekkel való testközelség: hordozás, együttalvás és szoptatás. (Hiszen a felsőbb osztályokban ez egy külön szoptatós dajka feladata volt - annak (is) jele, hogy még erre is telik.)

Szociológiai alaptétel, hogy a felsőbb osztályok szokásai vonzóak az egész társadalom számára, azokat másolják, azok válnak divattá. Így aztán divat lett a babakocsi és "ciki" a hordozás.

Ma már nem divat a babakocsi, hanem a norma. A legszegényebbek számára is az egyetlen elképzelhető megoldás arra, hogyan lehet gyermekkel közlekedni. (Ugyanakkor az eredendően gyermekközpontú cigány népesség körében még mindig kevésbé terjedt el. !) Divat legfeljebb az, hogy milyen színű, márkájú a babakocsi. Mindez 100 év alatt. Kikopott a közös emlékezetből is a babahordozás. Sok helyen megnézik az utcán gyermekét hordozó szülőt. Most már ő a furcsa.


... De most talán megint divat lesz a babahordozás, az új természetesség jegyében. ?